A megszilárduló magyar állam vezetése felismerte, hogy a fennmaradás záloga az alkalmazkodás. A törzseket széttagolva, nemzetségenként telepítették le, elejét véve ezzel a nomád társadalmak felbomlását gyakran előidéző törzsi háborúskodásoknak. A vezető elit felvette az új vallást, a kereszténységet, mely lassan teret nyert. Az országot – a Vérszerződés értelmében – Álmos utódai uralták, akik a történelembe fia után Árpád-ház néven vonultak be. Az Árpád-házi uralkodók alatt írták a magyar történelem legfényesebb lapjait.

A nyugati mintára szervezett Magyar Királyság létrejötte óta folyamatos harcban állt a függetlenségét veszélyeztető hatalmakkal, a szomszédos területek (Lajta-mente és a halicsi fejedelemség, a dalmát városok) ellenőrzéséért. A Német-Római Császárság, a Bizánci Császárság, a pusztai nomád besenyők és kunok elleni harcok emlékét is megőrizték a magyarság mondái és a néphagyomány. Minden magyar tudja, hogy a bodajki csatából menekülő németek után kapta nevét a Vértes-hegység.

Mindenki ismeri Zotmund, a Búvár Kund nevét, aki Pozsonynál elsüllyesztette a német hajóhadat és ismeri a kerlési csatában az elrabolt lányt megmentő Szent László királyunk történetét. Árpád-házi királyaink igyekeztek az ország nemzetközi tekintélyét növelni és a Magyar Királyság befolyási övezetét kiterjeszteni a szomszédos területeken. Ebben az időszakban került a magyar koronához a Horvát Királyság és Dalmácia is. Ezt a törekvést tükrözi II. András szentföldi kereszteshadjárata.

Mivel az ellenség folyamatosan kitért a keresztes csapatok útjából, komolyabb összecsapásra nem került ugyan sor, de a hadjárat öröksége, hogy a magyar királyok címfelsorolásában a jeruzsálemi királyi cím is szerepel. Európában az angol és a francia uralkodón kívül ezt a címet csak a magyar király viselte. Az ő nevéhez fűződik az első magyar „alkotmány”, az Aranybulla kiadása is. Az Árpád-kor idején zajlott a tatárjárásként ismert mongol invázió, melyet ma az egyik legnagyobb nemzeti tragédiaként tartunk számon.

Azonban míg a Bajkál-tótól az Urálig mindenki a birodalom alattvalója lett, s még a Kijevi Rusz is évszázadokon át adófizetője volt a mongol birodalomnak, addig a magyar katonai ellenállás a csata után sem szűnt meg. Sőt, a mongolok kivonulása után a magyar csapatok már 1242ben visszavették Kőszeget és Sopront az osztrákoktól. Az 1240-es évek derekán egymást követték az Ausztriával és a halicsi fejedelemség területén vívott harcok, a magyar csapatok egészen Bécsig jutottak. Az 1250-es években magyar hadjáratok folytak Ausztria, Morvaország, Stájerország, Karintia és Bulgária ellen, ami azt jelzi, hogy a haderő és az államszervezet, de az ország jelentős része is sikeresen túlélte a mongol inváziót.

 

Magyar nyelvű hanganyag lejátszása:

 

Angol nyelvű hanganyag lejátszása:

 

Tudta-e, hogy...

Galéria megtekintése:

 

Kvízjáték: